Kós Károly az író

Irodalmi-, grafikai művei, tanulmányai:


Atila Királról Ének (1909, 1923 Sztána saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel) írott és rajzolt ballada

Régi Kalotaszeg (1911) építészeti tanulmány

Sztanbul (1918) várostörténet és építészet

Erdély kövei (1922 Sztána saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés) linometszetek

A Varjú nemzetség (1925) történelmi regény

A lakóház művészete (1928) tanulmány

Erdély (1929) kultúrtörténet

A Gálok (1930) kisregény

Kalotaszeg (1932) néprajzi tanulmány

Az országépítő (1934) regény

Budai Nagy Antal (1936) drámai színjáték

István király (1942) színjáték

A székely nép építészete (1944) tanulmány

Erdély népi gazdasági építészete (1944) tanulmány

Falusi építészet (1946) szakkönyv

A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954) tanulmány

Mezőgazdasági építészet (1957) szakkönyv

Hármas könyv (1969) szépirodalom, publicisztika, grafika

Kalotaszegi krónika (1973)

Kőböl, fából házat...igékből várat (1983) összegyűjtött publicisztika, önéletrajzi írások

     "Szeretnék egyet. Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes. Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendesen tartva. Szép legyen és gyönyörűsége mindenkinek, aki látja. Ezt szeretném megérni. Hogy kis gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden füvét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra. Ezt szeretném megérni épségben, egészségben. És ha ezt megértem, akkor örömmel megyek el én, mulandó ember, hogy itt aludhassam örök álmomat öreg tölgyfáim tövén, virágos gyep alatt. Mert hallani fogom onnan is méheim döngését, maradékaim maradékainak lépéseit és kacagását...De keserű lesz életem, ha megérem azt, hogy véreim unni fogják ezt a földet; keserű lesz az én életem akkor. És keserű halálom is és átkozott. Mert idegen kézre jut az én életem egész munkája, a kis Varjú-vár, és szerteszóródnak a világon az én utánam jövő fiak és unokáim unokái. Átkozott lesz akkor az én pihenésem a tölgyek alatt, magános idegenségben. Ettől félek én félelemmel és rettegő haraggal. Hogy idegenek tapossák sírom virágait, idegenek kacagnak és sírnak az én Varjú-váramban, mely az én szeretetem köveiből épült. Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét. Ezt kérem az én jó és igazságos Istenemtől. És most bízó hittel jegyzem ide azt, amit szeretettel tanultam másoktól, és amire megtanított a föld: a föld munkáiról és az állatok, növények gondozásáról. Adja az Úr kegyelme, hogy utódaim jobban, több tudással folytassák azt a munkát, melyet az ő számukra én itt Esztánán megkezdettem... Szólottam az én maradékimnak."

     Kós Károly: Bevezetés a Testamentum és agrikultúra című kézirathoz (1915)